Anna és András szerelme elég erős volt ahhoz, hogy elfogadják azt, természetes úton nem lehet gyermekük, mivel mindketten betegséget örökíthetnének a legdrágább kincsükre, a gyermekükre. Számukra csak az embriódonáció hozhatott megnyugtató megoldást. Ha ez nem lett volna elég teher, hosszú évek próbálkozása és speciális lombik eljárások sem segítették őket gyermekhez Magyarországon. Egy internetes fórum és egy külföldi klinika sikeres eljárása viszont a világ legboldogabb szüleivé tette őket. Örökletes betegségek, hosszú évek sikertelen próbálkozása szerelem és a kitartás. Ez volt Anna és András útja a boldogságig.
Anna vagyok, egész fiatalon 18 évesen megismerkedtem Andrással, szerelem volt első látásra és azóta is. Az egyetem elvégzése után - bár mindketten szerettünk volna már gyermeket - és az előéletünkből tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a családalapítás - először dolgozni kezdtem és házra gyűjtögettünk. Rólam tudni kell, hogy édesanyámtól örököltem egy betegséget, ami fizikai fájdalommal jár, esztétikai problémát okoz és 50%-os eséllyel tovább is örökíthetem. Anyukámat többször műtötték miatta, szerencsére engem még nem kellett. Viszont egész pici korom óta tudtam, hogy én ezt nagyon nem szeretném átörökíteni a legdrágább kincsnek, a gyermekemnek. András egészségi állapota sem tökéletes, immun problémával küzd gyermekkora óta. Az esetében orvosilag nem bizonyított, hogy örökíthette volna, de az esély megvolt rá. Mindezek ellenére természetesen próbálkoztunk a gyermekáldással, viszont egészén rövid idő után állapot felmérés céljából meddőségi szakemberhez fordultunk. Az első ciklus eleji vérvételből 25-os FSH-t mértek, AMH: 0,3 ami kezdődő petefészek kimerülést jelentett 28 évesen. Az első sokk után fura módon nem ütött nagyon szíven a dolog. "Szerencsémre" az örökletes betegség miatt könnyebb volt ezt a tényt feldolgozni ilyen fiatalon. A Kaáli intézet igazgatóját kerestük fel, avattuk be az összetett problémánkba. Ő említette, hogy náluk ritkán ugyan, de előfordul petesejt adományozás. A reprodukciós eljárásban résztvevő hölgyek, amennyiben nagyon sok petesejt kerül leszívásra, dönthetnek az adományozás mellett. Nagyon megörültünk ennek a lehetőségnek (mivel a törvényi feltételeknek megfelelő donor lehetőségünk sajnos nem volt), András hímivarsejtjeit lefagyasztották arra a bizonyos esetre és vártunk, vártunk. Azonban nem adódott alkalom petesejt adományozásra 1 év múlva sem, amit meg is értettünk, hisz mindenki az összes lehetőségét meg szerette volna ragadni, hogy kisbabája legyen. Volt azonban egy másik út is, az embrió adományozás, amiről a doktor úr mesélt nekünk. Olyan fagyasztott embriókról volt szó, akikről a lombikeljárásban résztvevő párok lemondtak, mivel már gyermekük született. András azonnal rámondta az igent, hogy legyen ez a mi utunk. Számunkra nem a vér határozza meg családot, nem az a láthatatlan pici sejt, hanem az a mérhetetlen szeretet, ami a szívünkből született és hízik azóta is napról napra.
3 alkalommal történet beültetés, hittük, hogy megindul egy új élet bennem, de nem így történt és ezzel évek teltek el. Magamat hibáztattam, hogy nem alkalmas a méhem a gyermekünk kihordására. Közben diagnosztizáltak pajzsmirigy alulműködést és inzulinrezisztenciát, emiatt diétáztam, sportoltam, mindenféle vitamint kipróbáltam, méhpempőt használtam, akupunktúrára jártam. Orvosi tanácsra laparoszkópiás és hysteroscopiás műtéten estem át, amely során mindent rendben találtak. Utólag visszagondolva ezeknél a beültetéseknél nem a testem volt a "hibás", hiszen a vérzésem mindig pontos volt, a méhnyálkahártya ugyan hormonok hatására, de eléggé megvastagodott a beültetésekre.
Mindig mélypontként éltem meg, amiért soha életemben nem láttuk meg azt a bizonyos várva várt második csíkot a terhességi teszten, és a kétely továbbra is bennem volt, hogy képes vagyok-e kihordani egy babát. Ekkor találtam rá egy internetes fórumra és egy csupa szív csoportra, akik szintén korai petefészek kimerülésben szenvedtek, és babáért küzdöttek. Itt került említésre egy brno-i klinika neve, ahol a donor sejtes beültetések sikeressége magasan a magyarországi felett van. Mindeközben az állandó internetes kutakodásban felhívták a figyelmünket az immunrendszeri oldalra, ugyanis az alap betegségemet leszámítva sosem szoktam beteg lenni, ami vélhetően olyan erős immunrendszert feltételez, ami esetleg egy "idegen" sejt beágyazódását is befolyásolhatja. Egy komplett vérvizsgálat ezt bebizonyította, ugyanis az NK sejtarányom magasnak bizonyult. Szteroid szedését és egy bizonyos intralipid infúzió alkalmazását javasolták a következő beültetés előtt.
Óriási megnyugvás és újbóli lelkesedés volt számunkra a cseh klinikáról szerzett információ, gyorsan fel is vettük egy ott dolgozó magyar származású orvossal a kapcsolatot e-mailen keresztül. Elmeséltük a történetünket ami okán a donorembriós beültetés mellett döntöttünk.
A doktor úr javasolt egy próbaciklust, hogy megnézze, hogyan épül fel a méhnyálkahártya a hormonok hatására. Itt minden rendben volt es zöld utat kaptunk Brno, és a boldogság felé. Kaptam szteroidot és intralipid infúziót is a ciklus első napjától kezdve. A nagy nap kiolvasztásra került a nekünk szánt embrió, aki genetikailag tesztelve a legfőbb betegségek ellen, blasztociszta állapotban fagyasztva várta, hogy megérkezzünk érte egy életre. Soha nem feledjük el a pillanatot, amikor monitoron keresztül megmutatták, mint ahogy azt sem, ahogy azon a hajnali órában együtt teszteltünk a férjemmel és sírtunk egymás nyakába borulva perceken keresztül a wc-ben a pozitív terhességi tesztet ölelve. A mérhetetlen boldogságot, amikor hallhattuk a kis szív gyors dobogását és ahogy érezhettem a pici kezek, lábak munkálkodását a hasamban. Imádtam áldott állapotosnak lenni, hálát adunk érte, hogy megadatott a 9 hónapnyi gyönyör. Persze az igazi csoda csak ezután kezdődött, amikor megölelhettük a kisfiúnkat, aki egészségesen, mint a makk és olyan gyönyörűen született meg hogy álmodni sem lehetett volna ilyen gyermeket. Okos, értelmes, életrevaló huncutság, aki vicces módon kiköpött apukája. Csoda vele minden perc, anya és apa szeme fénye, szívünk dobbanása!
