Összefoglalás
„A fejlettség egy meghatározott szintjét elért államoknak szembe kell nézniük a tudomány és technika, témánk szempontjából pedig kiemelten az élettudományok és az azokhoz kapcsolódó technológiák és eljárások által támasztott kihívásokkal mind gazdasági, mind társadalmi és szociális, mind pedig jogi szempontból.
Az egyes genetikai felfedezések és az általuk lehetővé tett újabb egészségügyi eljárások fokozzák egyrészt az államok közötti versengést, lépéstartásra ösztönöznek, másrészt pedig növelik a társadalmi igényeket és elvárást az orvostudománnyal szemben. Az új orvostudományi módszerek jelentősége az élet fenntartásában, minőségének növelésében és jelen esetben keletkezésében azonban egyaránt arra kell, hogy irányítsák figyelmünket, hogy a felgyorsult fejlődésben is az abszolút és maradandó cél az élettel, az emberhez méltó élettel azonos.
Az orvostudomány és a körében alkalmazott technológiák emberléptéket sokszor meghaladni látszóan gyors fejlődését nézve elmondhatjuk, hogy olybá tűnhet, hogy a jogelmélet illetve a jogalkotás és jogalkalmazás csak kullogni képes e változások után, s nem leképezője, csupán utónyomata tud lenni a valóságnak és az általa generált szabályozási igényeknek.
Hiba lenne azonban megfeledkezni a jog második, a valóságos viszonyok absztrakt leképezésén túli, ámde hasonlóképpen fontos szerepéről, azaz hogy eszköze, iránymutatója lehet az életviszonyok alakításának, amennyiben a jogtörténeti és dogmatikai irányelvek kontinuitásának vonalát feltárva határt, célirányt szabhat, de legalább is meghatározott mederbe terelheti az egyes életviszonyok formálását.”
Azonban egy állam egyfajta szabályozása kevesebbet ér, ha nincs összhangban az őt körülvevő államok vagy régió szabályaival, illetve ha a recepció során nincs kellő figyelemmel saját történeti hagyományaira és társadalma fejlettségi szintjére. Korlátait sokszor maga az orvostudomány is belátja, hiszen történetében nem egyszer volt már példa kutatási moratórium bevezetésére. Ez mindenképpen intő példa a jogtudomány és annak művelői számára is, hogy bár a jogi szabályozás elengedhetetlen, mégis, alapos előkészítést, megfontolást és szigorú józanságot követel. Ezért volt indokolt a hazai szabályozás értékelése és alapjogi elemzése előtt a hatályos magyar szabályozás és a környező régió, az Európai Unió szabályainak és a környező államok modelljeinek áttekintése, valamint azoknak az alapkövetelményeknek a leszögezése, amelyekre a jelenkori magyar társadalomban feltétlenül figyelemmel kell lennünk.
Az állam feladatai közt elsődleges helyet tölt be az ún. objektív alapjogvédelmi kötelezettség, és ezt követik a konkrét – vizsgálatom témájával relevanciában a népességpolitikai, családvédelmi – feladatok. Az orvostudomány, illetve összességében az élettudományok fejlődésével összefüggésben az államnak nemcsak az azok alkotta eredmények felhasználásának való térengedés a feladata, hanem az elért eredményeknek a közjó érdekében való felhasználására való környezet és lehetőségek megteremtése is. Ez pedig jelenti az alapvető célok, prioritások meghatározását, a visszaélések megakadályozására való törekvést, az orvosi eljárások esetében mind a betegek – eljárásban részt vevők – mind pedig az orvos védelmét, hosszú távon pedig kiemelt tekintettel kell lennie az emberi faj védelmére is. „Mérlegelnie kell, hogy részesíteni kíván-e a gyermekáldás örömében olyan társadalmi csoportokat, amelyek eddig nem hozhattak létre utódot, örökletes betegségük, meddőségük, életkoruk, szexuális irányultságuk, vagy akár házastársuk halála, börtönbüntetése miatt?”
„Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől” [22/1990. (X. 16.) AB határozat].
A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul. A fenti állásfoglalások összevetéséből azonban megállapítható, hogy a humánreprodukciós eljárásokkal összefüggésben nem beszélhetünk olyan alapjogról, amelynek védelmére irányuló kötelezettségének ne tett volna eleget a jogalkotó. A reprodukcióra irányuló eljárások szabályozását törvényi szinten rendezte, illetve annak részletszabályait miniszteri rendeletben foglalva határozta meg. Ezzel összefüggésben a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben nem tártam fel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot.
Az orvosi szerepkör szolgáltató jellegűvé való átalakulásáról jelentésem korábbi részében (8. pont) már foglalkoztam. Ezzel összefüggésben kijelenthető, a jogi szabályozásnak is változni kell, hiszen egy gyógyító tevékenységet kifejtő orvosra vonatkozó felelősségi és gondossági szabályok merőben el kell, hogy térjenek egy „szolgáltatást” nyújtó orvosra vonatkozó szabályoktól. Ehhez azonban olyan alapkérdések tisztázása szükséges, mint például hogy a meddőséget betegségnek tekintjük-e, és ha igen, akkor a megszüntetésére kifejtett beavatkozást kezelésként értékeljük-e vagy sem. Hogy tehetünk-e distinkciót abszolút meddő párok (például azonos nemű párok) és relatív meddő párok között, és ha igen, hol a határ, és mi a mérce, ami alapján engedélyezzük utód „létrehozását” az egyik, másik, vagy mindkét kategóriába tartozónak minősítettek esetében. Nemcsak etikai, hanem tisztán jogi problémát vethet fel a mesterséges megtermékenyítés során létrejött, de be nem ültetett embrió sorsa, a velük kapcsolatos rendelkezési jog, különösen, ha a szülőnek tekintett ősök véleménye, szándéka ezzel kapcsolatban eltér, vagy esetleg később változik a családi jogi státuszuk. A szerepváltás felveti a beavatkozást végző orvos – etikai és jogi – felelőssége újragondolásának szükségességét, hiszen a mai orvostudomány már arra is képes, hogy egy elabortált női magzat szerveinek felhasználásával új embriót hozzon létre. Amikor már itt járunk, felvetődik, hogy bár az orvos felelősségre vonható az esetleges „technikai”- vagy műhibákért, de kétséges, hogy emberként vállalható-e ezekért a beavatkozásokért az erkölcsi felelősség.
A törvényi szabályozás mindig a tudomány aktuális állását merevíti be, a technika fejlődése által generált előrehaladásokkal nem tud lépést tartani, sőt, az sem biztosítható, hogy a tudomány fejlődésével a jogi szabályozás is párhuzamosan változzon, az pedig tarthatatlan elvárás, hogy azzal azonos ritmusban tegye azt. Az új technika értékelése elkerülhetetlen, de megítélésének nem lehet egyedüli mércéje a hatékonyság. Álláspontom szerint az, hogy a szabályozás elsősorban korlátokat jelent, korántsem hiba, hiszen nemcsak egy eljárás engedélyezéséről, hanem annak korlátozott alkalmazhatóságáról való rendelkezés a jogalkotó felelősségérzetének megnyilvánulását jelzi.
Az Eütv. preambulumában megfogalmazott jogalkotói célok között kifejezetten az szerepel, hogy „az egyén egészséghez fűződő érdeke és jólléte elsőbbséget kell élvezzen”, továbbá, hogy „az orvostudomány fejlődésének eredményeit a jelen és a jövő nemzedékek javára fel kell használni”.
Az embert hajtó cél az orvoslás fejlesztésekor kezdetben az emberi egészség helyreállítása, a megingott biztonság helyreállítása volt, most pedig, a technika előre haladásával pont ezt, a biztonságot veszélyeztethetjük. A mindenkori jogalkotó hatalom birtokosainak felelőssége, hogy az újabb és újabb tudományos eredmények alkalmazása előtt széles körben, kritikai szemlélettel vitassák meg az annak alkalmazása során, illetve azt követően felmerülő problémákat, és ha azt alkalmazhatónak, üdvösnek tartják, hogy olyan irányban alakítsák egy-egy új módszer alkalmazásának szabályozási környezetét, hogy ahhoz az igazságosság elvének megfelelve mindenki hozzáférhessen, aki rászorul. Törekedni kell arra is, hogy tevékenykedésünk a jelenben ne veszélyeztesse se az egyén, se a közösség, de nemcsak a jelenben élő, hanem az utánunk következő közösség és egyén érdekeit, valamint a környezet és élővilág alakulását sem. Káros lehet a felületes tájékoztatás, az elhallgatás, a közvélemény téves tájékoztatása, és ugyancsak a túl hamar tett kijelentés az esetleges módszer áldásairól, a benne rejlő életmentőnek feltüntetett lehetőségekről.
Az erkölcsi felelősségvállalás, a közösséget és a jövő generációkat védő mechanizmusok kifejlesztése a jogalkotótól is megköveteli a valóságos társadalmi környezet figyelembe vételét, rövid és hosszú távú hatásvizsgálatok elvégzését, illetve elvégeztetését, és ezek függvényében értékválasztás megtételét. A jogalkotónak a feladata eldönteni, hogy az általa elrendelt és megfogalmazott szabályokból mi világoljék ki, hogy az önzetlenség vagy az önzés-e az, amit támogat, s hogy teret enged-e az önrendelkezési szabadság olyan léptékű terjeszkedésének, hogy elismeri a petesejt meghatározott személynek történő felajánlásának jogosságát. Ez természetesen magával vonja azt a kötelezettséget, hogy törekedjen az ehhez esetlegesen kapcsolódó olyan, társadalomra, egyénre káros mellékhatások kiszűréséről és üldözéséről is, mint például a petesejtek adásvétele, vagy az ellenérték fejében megvásárolt kényszerbarátságok létrejötte, illetve hogy felvállalja az eljárás technikai, jogi és adatvédelmi, társadalombiztosítási feltétele hátterének megteremtését is. El kell határoznia, hogy teret enged-e a joglemondás olyatén kiterjesztő értelmezésének, hogy lehetőséget biztosít az emberi személyiség lényegét hordozó örökítő anyag adományozására, s hogy eldönti, ez a magatartás sért vagy veszélyeztet-e társadalmi érdeket, vagy épp ellenkezőleg, társadalmilag hasznos, esetleg követendő példát ad.
A jogalkotónak mindezeken túl fel kell vállalnia az engedélyezésből fakadóan reá háruló többlet jogalkotási és jogszabály módosítási terhet is, és nemcsak a jogszabályok megalkotása, hanem azok későbbi maradéktalan érvényesülése és érvényesítése szempontjából is: a családjogi, öröklési jogi stb. szabályok revízióját.
Utolsóként, de mégis a legnagyobb jelentőséget ennek tulajdonítva, felhívnám a figyelmet a létrejövő emberi lény, az utód jogainak, személyiségének, pszichéjének védelme szükségességére, és azok sérülékenységére. A gyermek megszületésével beállni rendelt jogi vélelmek (szülők személye), a szülői felelősség és kötelezettségek sora (különös tekintettel, ha sérült gyermek születik), a gyermek joga genetikai ősének megismeréséhez, stb. olyan alapvető kérdések, amelyek szabályozásához pontosan körvonalazott cél, a határokat és a jogi szabályozás korlátoltságát elismerő jogalkotó szándék, a teljes lefedettség létrehozására irányuló, felelősségteljes, józan jogalkotói akarat s az alapjogok újbóli értelmezése szükséges.
Kezdeményezés
Mivel közös jelentésünkben alkotmányos joggal összefüggésben nem állapítottunk meg visszásságot, konkrét kezdeményezéssel sem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, sem az adatvédelmi biztos nem él. Szükségesnek tartjuk azonban a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, a mindenkori jogalkotónak a figyelmét felhívni a felvetődött jelenség által generált új szabályozási igényre, s arra, hogy amennyiben a jelenlegi szabályokat módosítani, vagy újakat alkotni szándékozik, tegye azt – a jogalkotási törvényben előírt formai garanciák betartásán túl –különös körültekintéssel, az időtényezőn és a sürgető jobbító szándékon felülemelkedve megfontoltan. Meggyőződésünk, hogy az így megalkotott vagy módosított szabályozás valóságosan is a tudomány mai állását, a szakma nézőpontját és a jogalkotó valós szándékát fogja tükrözni, és csakis így felelhet meg az alkotmányos követelményeknek, az érintett állampolgárok jogos elvárásainak, és így szolgálhatja a jövő generációk érdekeit is.
Budapest, 2004. szeptember „ „
Lenkovics Barnabás Péterfalvi Attila
Melléklet az OBH 5019/2003-as számú ügyhöz
Alkalmazott jogszabályi rendelkezések
1997. évi CLIV. törvény
Az egészségügyről
171. § (1) Ivarsejtet bármely — reprodukciós eljárás céljából történő adományozás esetén 35. életévét be nem töltött — cselekvőképes személy adományozhat, aki megfelel a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek.
(2) Ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, illetőleg kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani. Reprodukciós eljárás vagy kutatás végzésére nem jogosult természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet a neki vagy másnak adományként felajánlott emberi ivarsejtet, illetőleg az azt tartalmazó anyagot nem fogadhatja el, azon tulajdonjogot nem szerezhet.
(3) A (2) bekezdés szerinti felajánlás az adományozónak az ivarsejt elfogadására jogosult egészségügyi szolgáltatóhoz vagy kutatóhelyhez intézett írásbeli adományozó nyilatkozatával és a szolgáltatónál az ivarsejtet tartalmazó anyag levétele céljából történő személyes megjelenésével történik. Reprodukciós eljárás érdekében történő adományozás esetén az adományozó nyilatkozatnak tartalmaznia kell az adományozó nevét (családi és utónév, leánykori név), anyja leánykori nevét, lakcímét, születési idejét, nemét, külsődleges testi jegyeit, a felajánló előtt ismert megbetegedéseit.
172. § (1) A 171. § (3) bekezdése, valamint az adományozó személyes megjelenése és vizsgálata alapján az egészségügyi szolgáltató vagy az ivarsejt-adományozás során a kutatóhely tudomására jutott személyes és különleges adatok kezelésére a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezései — a (2)—(4) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével — megfelelően irányadóak.
(2) Az egészségügyi szolgáltató az ivarsejtek adományozásával összefüggésben kizárólag a 171. § (3) bekezdésében felsorolt személyes és különleges adatokat kezelheti. Az adatkezelés során a személyes adatok közül a névre és lakcímre vonatkozó adat nem, bármely egyéb adat — személyazonosításra alkalmatlan módon — a (3) bekezdésben meghatározottak részére továbbítható. Az egészségügyi szolgáltató a tudomására jutott, de a jogszerű adatkezelés körébe nem tartozó adatok megsemmisítéséről haladéktalanul intézkedik.
(3) A (2) bekezdés szerinti adatkezelés során személyes, illetve különleges adat más, reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató, illetőleg reprodukciós eljárás igénybevételére jogosult személy megkeresésére szolgáltatható ki, a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembevételével.
(4) Kutatóhely az ivarsejt adományozásával összefüggésben tudomására jutott adatok közül kizárólag az adományozó egészségi állapotára, megbetegedésére vonatkozó adatot kezelhet. Az adatkezelés joga a jogszerűen kezelhető adatok személyazonosításra nem alkalmas módon történő nyilvántartását, valamint az orvostudományi kutatások céljával, illetőleg eredményével összefüggő továbbítását, illetőleg nyilvánosságra hozatalát foglalja magában.
186. § (1) A reprodukciós eljárások, valamint az embriókkal végzett orvostudományi kutatások területén az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter tanácsadó, döntéshozó testületeként az ETT Humán Reprodukciós Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) működik.
(2) A Bizottság ellátja az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározott feladatokat.
(3) A Bizottság feladata különösen:
a) reprodukciós eljárások végzésére, illetőleg ivarsejtek (embriók) fagyasztva tárolására jogosult egészségügyi szolgáltatók működési engedélyezésének előzetes véleményezése, szükség esetén javaslattétel meghatározott intézkedések meghozatalára az egészségügyi szolgáltató, a fenntartó, valamint a szakfelügyeletet ellátó egészségügyi hatóság részére;
b) a benyújtott kutatási tervdokumentáció alapján embriókkal, ivarsejtekkel végzett orvostudományi kutatás engedélyezése;
c) a reprodukciós eljárásokat érintő jogszabályok és szakmai szabályok véleményezése, javaslattétel megalkotásukra, illetőleg módosításukra;
d) a reprodukciós eljárások hazai és nemzetközi gyakorlatának, valamint az embriókkal végzett kutatások tapasztalatainak folyamatos értékelése.
(4)
(5) A Bizottság tagjainak egy részét megfelelő szakirányú gyakorlati ismeretekkel rendelkező szülész-nőgyógyász szakképesítésű orvosok, illetőleg jogi végzettségű személyek közül az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter nevezi ki, más részét a reprodukciós eljárások végzésében érintett társadalmi szervezetek és tudományos testületek közvetlenül delegálják.
(6) A Bizottság feladatkörét, működésének, összetételének részletes szabályait az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében szabályozza.
30/1998. (VI. 24.) NM rendelet
az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról
4. § (1) Ivarsejt, illetve embrió a 4. számú mellékletben meghatározott esetekben, az ott meghatározott céllal tárolható fagyasztva. A fagyasztva tárolás során az egészségügyi szolgáltatónak az 5. számú mellékletben meghatározott feltételeknek eleget kell tennie.
(2) Adományozott hímivarsejtet reprodukciós eljáráshoz történő felhasználását megelőzően legalább 6 hónapig fagyasztva kell tárolni, felhasználni a hímivarsejtet abban az esetben lehet, ha a donor - a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 24. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti - szűrési eredményei negatívak. A fagyasztva tároláshoz ugyanazon személyek ivarsejtjeiből származó embriók közül egyidejűleg legalább kettőt kell lefagyasztani.
(3) Ivarsejt nem tárolható, ha az nem felel meg a 6. számú mellékletben foglaltaknak.
(4) Az adományozó, illetve a letevő a 7. számú melléklet szerinti „Rendelkezési nyilatkozat ivarsejt felhasználásáról” elnevezésű nyomtatványon gyakorolja az adományozott, illetve letétbe helyezett ivarsejtekkel kapcsolatos rendelkezési jogát.
7. számú melléklet a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Rendelkezési nyilatkozat ivarsejt felhasználásáról
Sorszám:
Kelet:
Alulírott ....................................................................................................... közlöm, hogy ........................................................................ intézetben (klinikán) levett ivarsejtjeimet
a) ivarsejt-adományozás céljára felajánlom,
b) orvostudományi kutatás céljára felajánlom,
c) későbbi saját felhasználás céljából letétbe helyezem,
d) későbbi saját felhasználás céljából letétbe helyezett ivarsejtjeimet - amennyiben a tárolási idő alatt azokat fel nem használom - a tárolási idő leteltét követően orvostudományi kutatás céljára felajánlom.
Az a) ponthoz:
Tudomásul veszem, hogy a más személynél történő reprodukciós eljárás céljára felajánlott ivarsejtek feletti rendelkezés jogát - amennyiben az ivarsejtet az intézet (klinika) elfogadja - a felajánló nyilatkozat tételével elvesztem. Tudomásul veszem, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 171. §-ának (3) bekezdése alapján az ivarsejt-adományozáshoz az adományozó nevének (családi és utónév, leánykori név), anyja leánykori nevének, az adományozó lakcímének, születési idejének, nemének, külsődleges testi jegyeinek, ismert megbetegedéseinek a közlése szükséges. Ezen adatokat a következők szerint rendelkezésre bocsátom.
....................................................................................................................................................
....................................................................................................................................................
....................................................................................................................................................
....................................................................................................................................................
....................................................................................................................................................
Tudomásul veszem, hogy a hatályos jogszabályok alapján az ivarsejt-adományozás anonim, ennek megfelelően személyazonosító adataimat az intézet (klinika) bizalmasan kezeli, egyidejűleg azonban az ivarsejteket felhasználó személyek adatairól tájékoztatást én sem kapok, ilyen tájékoztatásra jogosult nem vagyok. Kijelentem, hogy az ivarsejtjeim reprodukciós eljáráshoz történő felhasználása érdekében jogszabályban előírt orvosi vizsgálatoknak alávetem magam. Egyidejűleg - ivarsejtjeim felhasználása esetére - hozzájárulok egyes személyazonosító adataimnak (születési dátum, lényeges külsődleges testi jegyek) a Reprodukciós Eljárások Adatbázisban személyazonosításra nem alkalmas módon történő - jogszabály szerinti - nyilvántartásához és felhasználásához.
A b) ponthoz:
Tudomásul veszem, hogy az orvostudományi kutatás céljára felajánlott ivarsejtek feletti rendelkezés jogát - amennyiben a felajánlott ivarsejteket az intézet (klinika), illetőleg kutatóhely elfogadja - a felajánló nyilatkozat tételével elveszítem.
A c) ponthoz:
Tudomásul veszem, hogy a letétbe helyezett ivarsejtjeim felett a rendelkezés jogát én gyakorolom. Tudomásul veszem, hogy külön rendelkezésem nélkül [d) pont] az ivarsejtek fagyasztva tárolhatóságának határidejét követően letétbe helyezett ivarsejtjeimet megsemmisítik.
A d) ponthoz:
Tudomásul veszem, hogy az ivarsejtek fagyasztva tárolhatóságának határidejéig a letétbe helyezett ivarsejtjeim felett a rendelkezés jogát én gyakorolom. A határidő lejártát követően az ivarsejtjeimet - megfelelő rendelkezésem esetén, amennyiben a felajánlott ivarsejtjeimet az intézet (klinika), illetőleg kutatóhely elfogadja - orvostudományi kutatás céljára felhasználják. Tudomásul veszem, hogy a felajánlott ivarsejtek feletti rendelkezés jogát a fagyasztva tárolhatóságának határidejének leteltével elveszítem, illetve azt, hogy amennyiben a kutatási célra történő felajánlás nem kerül elfogadásra, az ivarsejtjeimet megsemmisítik.
Kelt: ...................... (helység) ............................... (dátum)
............................................................
nyilatkozatot tevő aláírása
34/2003. (VI. 7.) ESzCsM rendelet
az Egészségügyi Tudományos Tanácsról
5. § (2) Az ETT bizottságai: […]
c) Humán Reprodukciós Bizottság (a továbbiakban: ETT HRB),
6. § (1) Az ETT kutatásetikai feladatait az ETT TUKEB, az ETT KFEB, valamint az ETT HRB útján látja el a külön jogszabály szerint. […] az ETT HRB összetételét a 186. § (5) bekezdés figyelembevételével kell kialakítani.
8. § (1) Az ETT HRB ellátja a külön jogszabály szerint meghatározott kutatások szakmai-etikai véleményezését.
(2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei (fővárosi) intézetének (a továbbiakban: intézet) megkeresésére az ETT HRB előzetesen véleményt nyilvánít az egészségügyi szolgáltató működési engedélye megadásához, ha a szolgáltató reprodukciós eljárások végzését, ivarsejtek, őssejtek és embriók fagyasztva tárolását kívánja végezni. A bizottság az előzetes véleményében nyilatkozik arról, hogy az egészségügyi szolgáltató által végezni kívánt tevékenységhez rendelkezik-e a megfelelő személyi, tárgyi és szakmai feltételekkel.
(3) Az ETT HRB évente értékeli és elemzi az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet által biztosított reprodukciós tevékenység végzésére vonatkozó adatokat és jelentéseket.
(4) Az intézet felkérése alapján a bizottság tagja szakértőként részt vesz a reprodukciós eljárások végzésére, illetve az ivarsejtek, őssejtek és embriók fagyasztva tárolására működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatók ellenőrzésében. A bizottság tagjára az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szakértőre vonatkozó rendelkezései az irányadók. Amennyiben az ellenőrzés során megállapításra kerül, hogy az egészségügyi szolgáltató működése nem felel meg a jogszabályoknak, illetve a szakmai szabályoknak az intézet határidő megjelölésével javaslatot tesz a működés szabályszerűségének helyreállítására. Amennyiben az ETT HRB tudomására jut, hogy az egészségügyi szolgáltató nem rendelkezik a működési engedélyének megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, vagy a szakmai szabályoknak nem megfelelően működik, kezdeményezi az intézet helyszíni ellenőrzését.
